Szinte adná magát a válasz természetesen könnyebb boldognak lenni. Természetesnek gondoljuk, hogy könnyű. Akkor miért megy nekünk olyan nehezen? Miért érezzük, hogy egy-egy boldog pillanatért annyit kell küzdenünk és olyan kevés jut belőle az életünkbe? Akkor felteszem újra a kérdést melyik a könnyebb?
Szenvedni megtanultunk, boldognak lenni sajnos nem. Generációk óta azt látjuk mennyi áldozatot hoztak nagyszüleink, szüleink értünk és úgy érezzük nekünk is ezt kell tennünk, mert ez az élet. De valóban ez az élet?
Talán a lelkiismeretünk sem engedné meg, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Hogyan érezhetném jól magam, ha mások a jólétemért ekkora áldozatokat hoztak? Sok esetben ha lelkünk mélyére nézünk, azt találjuk bűntudattal engednénk meg magunknak a jólétet. Egy gyermek úgy érzi, semmi gondja. Aggodalommal figyeli szülei terheit és a maga kis módján igyekszik segíteni. Nem látunk olyan gyermeket, aki szenvedő szülei mellett megengedi magának a boldog, kiegyensúlyozott életet. Ilyenkor ő is ki akarja venni a részét, úgy érzi a boldogságot ő sem engedheti meg. És ha felnő, fáj és nehéz a szenvedés, de még mindig könnyebb, mint bűntudatban boldognak lennie. Azt látom, ha meg is engedhetnénk magunknak a boldogságot, akkor sem merjük Boldognak lenni veszélyes és nehezebb. Mi van ha a boldogságot megszokom és újra elveszik, az fáj, akkor inkább nem is akarom megismerni, biztosabb ha szenvedek, azzal nem vesztek.
Ha az ember a gyermekkorába néz és a saját lelkébe találhat emlékeket, amiket nem szeret, de ez már a múlt. Már felnőtt, itt él és ha a boldogságot nem engedi meg, akkor hiába akarja és tesz meg mindent, hogy a gyermeke az legyen, neki se megy. Ott a lelkiismeret. Miért pont én kapom ezt a boldogságot meg és ti ezért miért szenvedtek? Ha képesek vagyunk arra, hogy megértsük az áldozatnak nem a szenvedésünkkel, hanem a boldogságunkkal van értelme, akkor a boldogság nem lesz teher, akkor a boldogság a könnyebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése