Ez, egy egyszerű kérdés és a válasz is mindig gyorsan érkezik: természetesen a gyógyulásra. De ez valóban így van?
Amikor a fájdalom vagy a betegség következményeitől való félelem (pl. munkahely elvesztés, rokkantság), leuralja minden pillanatunkat, nehéz a gyógyulásra gondolni; mert helyette egyből újra beugrik a fájdalom vagy a nem kívánt kimenetel lehetőségének képe. Ez kegyetlen, hogyan lehet ezek mellett gondolni egy boldog, egészséges jövőre? Nehezen. De ha nem próbáljuk meg, úgy járunk mint az a sofőr/ biciklista, aki amerre néz és fordítja a fejét, abba az irányba is fordítja a kormányt és okozza önmagának is a problémát. Ezek a dolgok nem tudatosak. Pont ezért veszélyesek. Aki már járt így a közlekedésben az megtanulja, figyeljen az útra és ha véletlen másfele is néz rövid időre, a helyes irányt akkor is tartsa. Ezért nem mindegy, figyelmünk, gondolataink, melyik cél irányába mutatnak. A gyógyulás vagy a betegség felé? Fontos itt is összehangolni, hogy ne csak azt higgyük arra haladunk, hanem azt minden pillanatban tudatosan megerősítsük. Eleinte, bár mennyire is nehéz a kormányt megtartani, előbb-utóbb rutin munka lesz. Mindennek legnehezebb a kezdete.
Ön melyik irányba figyel? És közben merre halad évek óta élete szekere?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése