Gyakran lepődnek meg betegek, ha hozzám érkeznek. Átnézem gyorsan a papírokat, korábbi leleteket, diagnózisokat és kérdezek: -Hogy van Ön? Mi történt Önnel a betegségek előtt a családban vagy a munkahelyen? Az első reakció, hogy meglepődnek. Nem értik hogyan tartozik ez ide. Volt egy betegem aki utólag bevallotta még fel is háborodott kicsit a kérdéseken hiszen Ő egy orvoshoz jött és ott nem szoktak kérdezni ilyeneket. Ő a betegségével jött és meglepő volt, hogy valaki róla kérdezett. Néha már az az érzésem az emberek nem is hiszik el, hogy valakit érdekelhetnek. Mintha már elfogadták volna azt a tényt, hogy csak a betegségükkel törődnek ők is az orvos is és a környezetük is. Elfelejtik, hogy hol is vannak ők. Sokszor érzem és látom azt, hogy meg kell fordítani a sorrendet. Nézzük meg hogyan van az ember és csak utána foglalkozzunk a betegséggel. Tudjuk, hogy sokkal könnyebb gyógyulni egy gondoskodó környezetben. Fontos tudni az utolsó idők lelkileg is mennyire terhelték meg a beteget, mert ha nincsenek erő tartalékok a gyógyulás is nehezebb. Felesleges még egy kudarc élménnyel megterhelni egy így is nehéz életet. Ilyenkor a terápia felépítése is más és a gyógyulási idő tartama is hosszabb lesz. Több türelem kell betegtől és gyógyítótól egy jobb eredményhez, de ami fontos hogy egy helyzet sem reménytelen, hiszen a remény az ami mindig képes tovább vinni minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése